Közös mesterek mellett eltöltött inasévek után építész műtermünket 1997-ben alapítottuk Fejérdy és Bartók Építészeti Kft. néven. Műtermünkben a legtöbb munka alkotóközösségben készül. Feladataink, megépült munkáink jellemzően kisebb-nagyobb középületek; iskola, tornaterem, szálloda, templom, kolostor. Néhány új épület mellett munkáink túlnyomó részét meglévő épületek átalakítása, bővítése adja. Szívesen foglalkozunk belső terek tervezésével is. E mellett rendszeresen és eredményesen veszünk részt hazai és nemzetközi tervpályázatokon. Szakmai elismerésként 2011-ben a paksi Erzsébet szálló épületéért, 2020-ban pedig a kőszegi Árpád-házi Szent Margit Római Katolikus Iskola új tornacsarnokáért kaptunk Pro Architectura díjat. Fejérdy Péter építészi munkásságáért 2011-ben Ybl-díjat kapott. Szakmagyakorlásunkat végigkíséri a tervezési praxis és az egyetemi oktatás párhuzama. A tervezőirodai munka mellett évek, évtizedek óta részt veszünk az egyetemi építészoktatásban, graduális és doktori programokban. Az évek során sok munkatársunk volt hallgatóink közül került ki.

Történelem Az Árpád-házi Szent Margitról nevezett Domonkos Rendi Nővérek első konventjét 1868-ban alapította tíz olasz és osztrák származású nővér Kőszegen. Szolgálatuk az ifjúság tanítása-nevelése volt. A közösség gyors növekedését 1950-ben, a szerzetesrendek működésének betiltása törte meg. A feloszlatás után, az illegalitás négy évtizedében a nővérek vállalták hitüket és aktívak maradtak. A rendszerváltást követően, az 1991-es újraindulás óta négy rendházban 45 domonkos nővér szolgálja a magyar egyházat. Helyszín Budakeszi történeti központjában a barokk templom mögött álló plébánia erősen lejtős telekrészét kapták meg a Nővérek az új konvent kialakítására. A környező telkek beépítése még a hajdani sváb falu keskeny szalagtelkein megjelenő egyszintes magastetős falusi miliőt őrzi, melyet csak a sűrű szövetben megjelenő középületek eltérő léptéke tör meg. A meglévő továbbírása A tervezők a meglévő épületeket folytatva, a térkapcsolatokat ésszerűsítve, a meglévő épülettömegbe helyenként belebontva, majd jó érzékkel tovább formálva, kiegészítve továbbírtak egy történetet. Az eredmény egy koherens egész, ahol a rétegek egymásra rakódva többé, jobbá teszik az épületet. Az együttes három elemből tevődik össze: az Otthonházból, a Rendház épületéből és a Kápolnából. Az Otthonház belső korszerűsítését egy akadálymentes kapcsolatokat biztosító új lépcsőház egészíti ki. A telek felső részében lévő Rendház épület jelentős átalakításon esett át. A felújítás megőrizte az épület alap befoglaló geometriáját, illetve fél szint eltolásos rendszerét, a meglévő nyeregtető elbontásra került és szintráépítéssel bővítették. A hajdani garázs helyén került kialakításra a kápolna. A szakrális tér a terepadottságoknak köszönhetően, elemelt helyzetbe került. A kápolna tér pozíciója, egyfajta liturgikus átirata az utolsó vacsora emeleti termének. A kápolna tér belső kialakítása az egyszerű, nyitott fedélszék, a körbefutó bevilágító sáv, a szakrális tér szentélyre hangolt tengelyes kialakítása, egyfajta modern átirata a korai keresztény szakrális tereknek. A puritán fehér teret finoman öltöztetik a mértéktartó és összehangolt színvilágú részletek, amelyek mind egy célt szolgálnak, a transzcendens megélésére teremtenek neutrális teret. A térben egyedüli változóként csupán a fény jelenik meg. A város újkori forgatagától pár tíz méterre, a plébánia hátsó kertjében, a városszövetbe gondosan illesztve áll ez a ház, csendben, alig hallhatóan, s jelenlétével a közösséget szolgálja.