Anthony már több mint 30 éve él Budapesten. Számos díjnyertes épületet és projektet tervezett, főként Budapest kulturális jelentőségű területein és a környező régiókban. Az építészeti praxis mellett a Óbuda Egyetem Miklós Ybl Műszaki Fakultásának dékánja és professzora is, valamint nemzetközileg elismert építészeti történészként.

A 120 éves Gyermekkórház (Ybl Lajos 1904) 1995 óta lakatlan volt. Veszprém történelmi városa 2023-ban Európa Kulturális Fővárosa lett, ezért úgy döntött, hogy a barnamezős infrastruktúrát a közösségi igények szolgálatába állítja. A belvárosi intézményekhez vezető "zöld folyosó" külső pontján a helyszín a "városi akupunktúra" egyik pontja, amely a határok stratégiai eltávolítása révén összefonódik a közterekkel és a szomszédos egyetemi kampusszal. A meglévő értékek felértékelése, az újrahasznosítás és újraértelmezés, a több felismerése és a kevesebbé tétel hangsúlyozza a tervezési elképzelést. A meglévő értékek, az elképzelt potenciál és a szintetizált jövőkép közötti párbeszéd a lépték és a közösségi szerepvállalás között katalizálta az építészek javaslatát a területre vonatkozóan, és ezek képviselik az alapvető értékeket. A kulcsfontosságú elhelyezkedés ellenére a terület elhagyatott volt, és nem járult hozzá a közösségi szórakozáshoz. A szunnyadó értékek, valamint az innovatív tervezési program és a nyilvános hozzáférés jelentős új kényelmi és értéknövelő hatást gyakorolnak a hosszú távú közösségi és városi igények kielégítésére. A meglévő értékek megmaradtak és felértékelődtek: a meglévő fák és a főpavilon felújított örökségi homlokzata rekreációs parkot hozott létre. A főbejáratot és a kávézót áthelyezték egy új, a városközpontra néző új kiegészítőbe, amely az egyetemi kampusszal és a zöld folyosóval közös szabadtéri rendezvényteret hoz létre. A meglévő szerkezet helyreállítása és javítása a modern elemek határozott hozzáadásával került kontextusba, egyértelmű vizuális és funkcionális párbeszédet teremtve. A két, híddal összekapcsolt pavilon összehangolt logisztikai gerincet kapott, amely értékes örökségi tereket foglal magába a mosodacsarnokba illesztett új függőleges maggal. A főpavilon szerkezete lehetővé tette a rögzített méretű stúdiók kialakítását, a mosoda két oldalról galériaszinttel határolt nagy, nyitott terei pedig alkalmasak voltak a rugalmas, funkcionális elrendezésre. Az elkülönített gázkazánház egyedi, közvetlenül a zöld folyosóra nyíló, "falra mászó" létesítmény lett. Az új kiegészítések és a modern csarnok kifejező struktúrája egy méretre gyártott, érvényesített árnyékoló-áteresztő maratott üveghéjon belül. Az építészek a meglévő szöveti potenciál elemzésével szinkronizálták a rugalmas beltéri-kültéri programozást, a pénzügyi és közösségi fenntarthatóságot, valamint a különböző bérlői sajátosságokat (balett, néptánc, falmászás).